Én most éppen vizsgázom.

Nem, komolyan. Én most éppen vizsgázom.

Mer' az volt, hogy reggel én jelentem meg egyedül kilenckor. Mondta a tanár, hogy ma reggel kiírta ezt a vizsgát délre, és lehet hogy azért nincs itt senki, de attól még elkezdhetem. Mondtam hogy nem, várjunk inkább még valakit mert félek egyedül. Beültetett a konferenciaszobába és elment, notebook elő, még gyorsan nézzük át mit kéne tudni. Az a helyzet hogy kurvára nem adott le semmit egész félévben. Csak egy 762 oldalas felkészülési anyag elérhetőségét a múlt héten. És ezért nincs itt senki.

TÍz perc múlva mégis szóltam neki, hogy kezdeném. Oké, kezdje. De szimpatikus nekem egy tétel, nem lehetne esetleg azt? Hát végülis miért ne ha szimpatikus, melyiket szeretné. Aha, jólvan. Kap mellé azért egy másikat is.

Így esett, hogy negyed tízkor elkezdtem kidolgozni a két kedvenc tételemet. Adott rá húsz percet, utána szóban folytatjuk. Oké. Leírok mindent amit csak tudok. Na jó, nem mindent, profi módon additív információmorzsákat eltárolok a fejemben, hogy ha direkt köcsög módon belekérdezne, úgy tegyek mintha spontán hirtelen eszembe jutna. Szóval írom. Húsz perc múlva befejeztem, folytassuk szóban. Elkezdem, beleköt. Ülök bambán. Ööö. Beszélgetünk. Főleg ő magyaráz. A 762 oldalban nem volt benne amiről most ő beszél. Vagy igen, és akkor én vagyok a hülye. Még jó hogy a kedvenc tételem adta és nem azt, amit mondtam neki előtte hogy bármit csak ne azt adja.

Aztán bejelenti, hogy most el kell mennie, tanszéki értekezlet vagy mi. Én meg menjek vissza egyre, és folytassam onnan ahol abbahagytam. Addig olvassam át párszor a témát. Mondom, jólvan. Átjöttem a laborba, és ezt leírtam, a notihoz nincs töltőm, azt hittem hamar végzek és nem kell blogolnom. Szóval most éppen vizsgázom, szerintem olyan hármas és négyes között tartok. Aztán elolvasom a szöveget délben, és megyek neki elmondani hogy mit olvastam. És kapok rá jegyet. LOL