Sok év után így újra a 29-es megállójában álltam tegnap este (mentem a tortámért, mert 30 éves lettem időközben), és akaratlanul is hallgattam három elsőéves műszaki hallgató magasröptű diszkusszióját, melyben kitárgyalták, hogy mennyire fogják kilőni vizsgán az anált, meg az anyagismeret vizsgát is úgy kilövik majd mint a szart, meg a gépalapot is, pfejj, egy percet se fognak tanulni egyikre se, tőlük azt senki ne várja el, úgy ki fogják puskázni mindet, hogy olyat még senki se látott, és ezt nyomatékosítandó, az egyik jómadár még csulázott is egy oltárit a megálló elé.

Aztán megbeszélték, hogy inkább mélyvízi hegesztőnek kéne elmenni németbe, ott simán összeszednek 4000 eurót egy hét alatt is (lol).

Aztán az egyik megszólalt, hogy oké, de szerinte a mélytengerihegesztők is tanulják a szakmájukat, aztán pedig kurva sok tapasztalatot is szereznek sok-sok év alatt, és attól lesznek mélytengeri hegesztők, nem pedig attól, hogy egyik nap már német ágyból keltek ki magyar helyett.

És ezzel sikeresen meg is ölte szegény a beszélgetést.

Én mindig is gondoltam, hogy túl alacsonyak a ponthatárok.

Szegények még nem is sejtik, hogy jövő ilyenkor már nem lesznek egyetemisták. De mélytengeri hegesztők sem. Úgy ki fognak bukni még ebben a félévben mint a szar, és majd mehetnek selejtet gyártani valami sufniba a szakmunkás fejükkel. Ott majd köpködhetnek.

Én mindig is úgy gondoltam, hogy egyetemre menni kiváltság, presztízs. De lehet, hogy túl romantikusan állok hozzá.

Szerencsére ilyenen már nem kell többé felbasznom az agyam, mert fülhallgatót kaptam a szülinapomra.

Segítséget kérek, hogyan kell ezt az agybadugós fajta szart beledugni úgy a fülembe, hogy ne essen ki, és ne szóljon féloldalasan se. Túl öreg vagyok ehhez, basszameg.