Jó, akkor helyezzük a gyerekeket a vita középpontjába, nézzük meg, hogy egészséges emberek lesznek-e.
Bár nem könnyű úgy egészségesnek lenni, hogy nincs is orvos az országban. De szerencsére ez csak a nyugdíjig tart, mert utána már csak a lassú és biztos éhhalál következik.
De nézzük meg, hogy helytállnak-e majd a munkaerőpiacon.
A PISA-tesztek nem sok jót ígérnek, de Londonban mindig lesznek piszkos tányérok, és azokat három diplomával is el lehet mosogatni. Van hát remény.
De nézzük meg, hogy legalább boldog-e a gyerekkoruk.
Bár nehéz erről őket kérdezni, miközben a tanáraik mellett menetelnek a tüntetésen, és elkeseredetten követelik a teljes oktatási rendszer átalakítását. De boldogok lehetnek, hogy ezt még megtehetik.
Persze, itt minden vagy csak a tanárok, vagy a gyerekek, vagy a szülők hibája lehet. A miniszterelnök úr nem akarja ráfogni egyikőjükre sem, hiszen közös a felelősségük.
És itt a felelősség fogalmába nem tartoznak bele azok, akik felettük állnak, a kinevezett igazgatók, kancellárok, képviselők, és még feljebb. Hiszen aki a tanárok felett áll, parancsol nekik és törvényt hoz, az nyilván sosem hibázhat.
0 komment:
Megjegyzés küldése