Tegnap éjszaka, hosszas agyalás után kitaláltam, mi lenne a legállatabb, jellemzően koppányos, de mégis költségkímélő karácsonyi ajándék az egész családomnak. Kézműves társasjáték. De nem is akármilyen. 3D-nyomtatott.

Szóval ma arra ment rá az egész napom kábé (természetesen a szokásos meló mellett), hogy kinyomtattam zöld politejsavból három különböző doktor-figurát, két tardist, holnap pedig majd a játékmező következik (amit eléggé alaposan át kellett terveznem még este, de egyúttal megoldottam egy nagyon régóta fennálló, nagyon fájó problémát [vektorgrafikát litografálni virtuális alkatrészre] [a titok az volt, hogy betűkészletet csináltam[!!!!!!!], aminek egyetlen karaktere volt, az "A" betű helyén, maga a vektorgrafika. Szöveget pedig már lehet litografálni. Na mekkora király vagyok?]

Szóval holnap arra is rá fog menni egy nap szürke huzalból, aztán jön a piros huzal, és abból fogom kinyomtatni a dalekeket, a silencet, az angyalokat, és egyéb gonoszságokat. A végén majd szerintem képet is rakok fel.

De egyébként ezt most emiatt kezdtem írni. Vagy én vagyok már túl vén ezekhez a mai puhány
fiatalokhoz, de én 16 évesen nem rinyáltam tele az internetet azzal, hogy jaj de szar iskolába járni.

"napi 6-7 tanórában körmöljük szorgosan a tanárjaik által diktáltakat. Hogy ennek mi értelme, azt még egyetlen brit kutató sem derítette ki. De nem hiszem, hogy a tollbamondás, bármilyen hasznos képességemet is fejlesztené"

Kezdjük ott, hogy ülsz, hallod és tanulod. Mellette nem csetelsz, nem instázol, nem nézed fél szemmel a tévét, nem vered ki, hanem azzal foglalkozol, amit tanulnod kell. Iskolás vagy, ez az egyetlen feladatod. Örülj neki hogy interaktív az óra, és ha bármi kérdésed van, egyből meg is kérdezheted attól, aki tudja a választ, vagy útmutatást tud adni.

"Ha egy mód van rá, és végre engem is megkérdez valaki, akkor mostantól szeretnék a kreativitásra, a problémamegoldó képességre, a kooperativitásra is rágyúrni, mert az esetek legnagyobb részében ezektől függ majd, hogy szakmailag sikeres leszek-e az életben, vagy sem."

Egy apró hint: nem ezektől függ. Hanem hogy mennyire ismered a szakmádat. Ezek maximum segítenek. Ha meg szakmát akarsz már most tanulni, akkor ne gimnáziumba járj.

"Azt is hallottam, hogy az állásinterjúkon nem a tankönyv kisbetűs részeibe kérdeznek bele, hanem az ember kiállása sokkal többet számít."

Én meg azt, hogy állásinterjúkon egy szakember is szokott lenni, aki szakmai dolgokat kérdez, és hiába koptatod le a nyelvcsontodat is a seggében a kooperativitásoddal, mert ha nem tudsz válaszolni egy olyan kérdésre sem, amivel a munkakörödben foglalkoznod kell majd, akkor baszhatod. Attól még soha senkit nem vettek fel dolgozni, hogy fessen nézett ki az öltönyében.

"Kit érdekelnek, majd a kétszikűek egy nagy multi döntőbizottsága előtt állva…"

Senkit, kétszikűek nélkül el se jutsz a multi döntőbizottságáig. Nélkülük még előtte felvesznek árufeltöltőnek vagy pénztárosnak, és örülhetsz neki.

"Azon már nem is csodálkozom, hogy a körülbelül heti 35 órába nem fér bele 60 perc, ahol a kamaszok kötötten, mégis kötetlenül, uram bocsá!, beszélgetnek."

Oldd meg iskola után. A hetedik órának háromkor már biztosan vége, ott van még egy fél nap. Ekkora szabadságod soha nem lesz. Vagy azt hiszed, hogy majd a kooperatív és kreatív munkahelyeden a cseverészésért fognak fizetni?

"Különösképp az zavar, hogy idén még egy tanár sem kérdezte meg tőlem, hogy én akkor hogy is vagyok. "

És te megkérdezted tőlük? Őszintén. Érdekelt téged bárki, saját magadon kívül?

"A szóbelinél se jobb a helyzet, az érdemjegyem inkább függ a tanár hangulatától, és személyemtől, mint a tudásomtól, amitől igazán kéne."

És fogalmad sincs róla, hogy mennyire jól jártál azzal, hogy nem az állásod függ éppen a főnököd hangulatától. Kooperativitásról meg jó kiállásról rinyálsz mint egy buzi hippi, de fogalmad sincs róla, hogyan kell egy tanár vagy egy főnök kedvében járni, átérezni a helyzetét. Hogyan kell elé állni, ha fizetésemelést akarsz kérni. Eredj a fenébe.

"Ilyen cseppet sem motiváló körülmények ellenére is küzdünk az osztálytársaimmal, magoljuk az 50 oldalnyi jegyzeteket a témazáróra, mert mást nagyon nem lehet csinálni."

Mint rajtad kívül pár százezer másik gyerek, akik kutatóknak, mérnököknek, orvosoknak és egyéb szakembereknek készülnek. Az első egyetemi vizsgámra egy 500 oldalas könyvet kellett betéve tudnom, pedig annak csak a harmada állt latin betűkből. És egyébként még most, hét évvel később sem jobb a helyzet. Ha akarod, cserélhetünk, beugrok helyetted az ötven oldalas kis fosodra.

"Előre tudom, hogy az érettségi időszakban kívülről fújom majd az összes tételt, de egy számlát nem fogok tudni befizetni, vagy egy rántottát megsütni, ha a magyar közoktatáson múlik."

Számlát befizetni az első adandó alkalommal meg fogsz tanulni, amiatt nem kell izgulnod, az még az idiótáknak is megy. A rántottasütés oktatása meg jó esetben nem az iskola feladat lenne, hanem a saját anyádé. Vagy majd megtanulod magadtól a koliban. Az iskolának nem az a dolga, hogy olyan alap készségekre tanítson meg, mint hogy hogyan töröld ki a segged, vagy hogy hogyan kell biciklizni. Hanem olyanokra, amire építve jobb esetben meg tudsz majd élni.

"Mert ki tudhatná jobban, hogy miből lehet tanulni, mint a diák maga?"

Mondjuk az oktató. Aki amikor felkészül az órára, akkor tisztában van vele, hogy mik az aktuális igények a tématerületén egy jó szakemberrel szemben, és annak megfelelően tanítja meg az alapokat. A diák meg -ahogy a szöveg is tanúsítja- nem tud szart sem, csak egy kis rinyagép tacskó.

"De abban biztos vagyok, hogy változtatások nélkül sosem lesz jobb, és nagyon remélem, hogy valaki végre veszi a fáradságot, és elkezdi valahol, legyen ő oktatási miniszter, tanár, vagy éppen én, éppen most."

Hát sok sikert, a végén még akár rovatvezető is lehetsz itt a tudnodkell blogon. Vagy akár a mindenegybenen is. A szaktudásod és jó kiállásod már megvan hozzá, gratulálunk.