2015. március 15., vasárnap

Igazából rövid úton fel tudja baszni az agyam, amikor valaki a válaszaimért kuncsorog egy kérdőívvel a diplomájához, de arra se veszi a fáradságot, hogy normálisan megírja a formot. Az még a jobbik eset, amikor annyira unalmas az egész, hogy a harmadik oldal után inkább kiikszelem a tabot a vérbe és nézek helyette 9gaget, mert olyankor csak simán baszhatja a minta számosságát, de az egyenesen felkúrja bennem a pumpát, amikor humán szakos létére még csak meg se tudja rendesen fogalmazni hogy mit akar. Hogy milyen választ vár, vagy hogy egyáltalán mi a tökömet akar kérdezni.
Ilyenek mennek pszichológusnak? Az utóbbi időben az a szórakozásom, hogy az életkorhoz az elején betűvel írom oda hogy huszonöt év, és titokban remélem, hogy valami szkripttel akarja feldolgozni majd az adatokat, ami emiatt hibát dob. Aztán meg a negyedik kérdés után rájövök, hogy a tököm akar gondolkozni, hogy egy 9-es skálán annyira jellemző rám az állítás, hogy 3, vagy annyira, hogy 4.