Szegedig kellett eljönnöm, hogy kiderüljön, hogy a 90-es évek scifijeiben gyakorta látott hawaii-inges, napszemüveges, monitorokat fejhallgatóval bámuló kutató nem csak a 90-es éves scifijeiben létezik, hanem a laborasztalom tőszomszédságában is.

Aztán ott a másik spanom, aki köpenyt sosem, szakadt pólót és szakadt nadrágot viszont rendszeresen visel, ami alól kilátszanak a tetoválásai.

Ilyen arcokkal vagyok összezárva. Úgyhogy egyre nő rajtam a nyomás, hogy én is dolgozzam ki a saját stílusomat, amit őszintén szólva már el is kezdtem. Én az állandóan piszkos, dzsuvás köpenyben lévő flanellinges-farmeres geek sztájlra kezdtem ráállni, kvázi kihasználva és egyúttal jelezve azt, hogy abban a környezetben majdhogynem én vagyok az egyetlen mérnök, mert a többiek tudósok. Bár ebben az egészben csak a köpenyen lévő kohászati kosz különböztet meg mindenkitől, ugyanis itt teljesen általános dolog, ha valaki köpenyben rohangál.

Úgyhogy stílvezetési tanácsokat elfogadok.