A hét első fele igazából agyfasz volt, mert én tök jól beosztottam a dolgaimat, hogy mindenre jusson, idő, aztán hétfőn szembesültem vele, hogy a hét napból az utolsó négy valójában munkaszünet, úgyhogy akkor most mindent csoportosítsak át az első háromra. Ez nagyjából meg is történt, jelentem, hogy ezennel már csak egy megajánlott jegyre várok, meg egy másik tárgyból valami jelzésre hogy annak hogyan lesz vége, (mert szerintem az oktató se tudja még, hogy volt vele tárgyunk, a vizsgaidőszaknak meg a mai nappal vége), a szakdolgozatom már lassan nyomdakész (összesen kb. másfél óráig tartott megírni. Igaz, a benne lévő kutatási adat legalább két és fél év alatt gyűlt össze, így ez az arány nagyjából pont fordított a többi szakdolgozóhoz képest). Aztán már csak egy államvizsga lesz, és utána hawaii görögország. De előtte még meg kell beszélnem a doktori dolgokat, good guy vagyok és mindenkinek szólok, hogy heteken belül be kell adni a doktori jelentkezéseket bizony.

Aztán a hét második felében meg M elballagott, úgyhogy azt az időt én is pihenésre szántam és vele töltöttem. Az ünnepi alkalom miatt (gyk családi találkozó) lehetőségem adódott megismerkedni távolabbi családtagjaival is. Igazából mindenki kedves volt velünk, és ez úgy is érződött, ha egy betűt nem értettem abból, amit mondtak. Én vagyok az ő családjában az új fiú, de ez nem is igazán érződött, mindenki tök természetesnek vette, hogy én ott vagyok, és mindenki örült, hogy végre megismerhetett. Ez az érzés kölcsönös.

Aztán ma a ballagási pénzből M meghívott étterembe luxusvacsorázni.

Hát így telnek a napjaim. Eldöntöttük, hogy ha berendezkedtünk Szegeden, akkor két dolgot fogunk mindenéppen megtenni: beszerzünk két nyulat, és szépen komótosan elkezdünk lassacskán esküvőt szervezni, mert igazából az évekig tartó dolog.