A szüleim most azon faszoskodnak, hogy visszautasítottam egy állásajánlatot, amiről a következő lényegi információkat lehet tudni: egy olyan chipgyártó cégnél van, aki az IBM-nek, az intelnek, meg a többi világcégnek szállít chipeket, és olyan luxus dolognak számít oda bekerülni, mint a nasahoz, fél évig kell kint lenni hozzá Belgiumban, és 900 eurót fizet havonta.

Szóval erre azt mondtam hogy nóp, én nem töltök fél évet sehol M nélkül, kitömhetik az ánuszomat bármennyi értékű papírral.

Egyébként ma megjártuk Szegedet, és a Bio intézetben tárt karokkal várnak engem, szerintem kellek nekik, mert a spio részecskékkel olyan dolgokat tudok művelni, amiket ők nem. Szóval mondhatjuk úgy, hogy jövőre ilyenkor már kábé ott fogok dolgozni, a molekuláris biológusok közt. Kevesebb pénzért, mint amit valami multinál a futószalag mellett össze tudnék kaparni, de többért, mint ami egy kezdő MSc-s mérnöknek járna, és a legfontosabb, hogy az asszonnyal. Ami nálam fontosabb, mint bármennyi pénz. És rosszul esik, ha ez valakik számára nem nyilvánvaló. Szerencsére az Bayon belül ez mindenkinek nyilvánvaló. Az ottani főnök egy feltétellel enged oda: Az elkövetkező legalább négy évben nem szakítok M-mel. Néztem rá, hogy mi a fasz.