Az elmúlt pár nap észrevételei:

Hét végén a szokásos teljesítménytúra, idén 13 km-re megyek, és nagyon remélem hogy szakadó eső lesz és sár és köd, mert én olyan vagyok mint a terminátor. Ha már túra, akkor legyen szar idő.

Vagy a múltbéli gyermekien ártatlan lelkem, vagy a mostani kormány forráselvonós politikája, de régen mintha kevesebb lett volna a fiatal lányokat zaklató pedofil vén fasz, meg a tömegközlekedési eszközön csövező attention-whore részeg disznó is.
Ja, nekem az ásványfesztiválon csak az nem tetszett, hogy mindenhol ugyanaz a 30-40-féle kő volt, ugyanúgy csiszolva. Meg hogy nem volt kiírva a kémiai képletük. Szintetikus ásványt pl. csak egy helyen láttam. És ha én wolfram-karbidot akarok nézni? Vagy lantán-hexaboridot? Magnetitet is vagy csak koszos kőként, vagy ilyen béna gyerekjáték mágnesként lehetett kapni. Ja, meg voltak sarlatánok is, kicsit sajnáltam hogy nem próbáltak meg beszervezni engem.

Szerintem Tóth Gabi új mellei nem hogy nem vonzóak, de egyenesen undorítóak. Mint valami elcseszett díjbirkózó, vagy az a baba amin az újraélesztést kell gyakorolni. Evolúciós melléktermék. A mellkasán élvő popcornos tálak nélkül is. Őszintén remélem, hogy nem fog géneket örökíteni.

A Tempus-folt a létező legrangosabb folt az egyetemi egyenruhára. Olyan, mint a becsület érdemérem vagy mi a lófasz amit a háborús hősöknek szoktak adni. Csak annyi a különbség, hogy itt a hőstett, amit véghez kell vinni, az az, hogy meg kell hódítani egy lányt. A jegyességet jelzi ez, a piros szív arany Tempus-felirattal. Ilyet csinál nekem M.