Mert van az úgy, hogy ülünk a kerek asztalnál, kavargatom a duplacsokit a mcflurryn, és várom hogy kissé olvadjon. Sokkal jobb úgy enni, hogy félig olvadt. Nem fáj utána a torkom. Zsivaly. Körülöttünk mindenhol emberek, a pláza forgalmas hely. Néhány asztallal odébb valami picsa ül hidrogénes hajjal, pink szemeteszsákban. Valami McSalátát eszik, vagy mi a tosz az. Tudod, nyúltápon él hogy vonzóan egészségesnek tűnjön. A mellette lévő asztalnál bandázó fiúk lopva stírölik. Sóhajtok. Még nem elég olvadt a fagyi. M szemébe nézek. Elvigyorodik. Ő is a picsát meg a fiúkat nézte. Ő is ugyanazt gondolta. Imádom M szemeit. Olyan szép árnyalatú kék, halovány szürke van benne, de csak éppen egy leheletnyi, pont a pupilla körül egy kis foltban, senkinek nincs ilyenje, szerintem ha ilyen szemszkenner lennék vagymi, egyből felismerném az íriszét.
- Hideg a kezed.
A kezeit markolászom, hidegek. Nem szeretem ha hideg a keze. Szeretek így ülni, fogni a kezét, az arcát vizsgálgatni, és emlékezni. Arra amikor először láttuk egymást a számtekben, amikor együtt szkippeltünk egy éjszakát a facebook chaten lógva, az első csókunkra, ami tényleg mindkettőnknek az első volt, ahogy nyáron a hegytetőn a fűre kifeküdve néztük az eget, a közös padunkra a népkertben, a sok átbeszélt délutánra, a sok áthuncutkodott éjszakára, minden, ami eddig megtörtént, egy pillanat alatt lejátszódik bennem, olyan érzés, mintha a világ legjobb filmje után jönnék ki éppen a moziból.
- A fagyimat fogtam vele.
Szeretem a tündéri hangját. Valójában odavagyok érte. Lágy, és megnyugtat, és imádom hallgatni. Összeszedem minden erőm, és kinyújtom rá a nyelvem.
- haBLŐŐŐ.
Ő is kinyújtja rám a nyelvét, és hunyorít is hozzá. Odahajolok, adok egy puszit az ajkaira. Én ezért az egy pillanatért élek. Annyira nagyon ismerjük egymást. Annyira nagyon összeillünk. Annyira tökéletesek vagyunk együtt.
Hirtelen dacból a számba nyom egy kanál fagyit.
- Nna.
Félrebiccentett fejjel vigyorog utána. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy ezzel a vigyorral lehetne fedezni a pláza éves áramszükségletét. De ezt nem közlöm vele, csak hunyorítva nyammogok a fagyin. Hideg. Szeretem ezt a lányt. Amíg őt meg nem ismertem, nem is tudtam hogy mit jelent ez a szó. Azt jelenti, hogy előre akarsz menni az időben, hogy biztos legyél afelől, 100%-ig biztos, hogy együtt fogtok megöregedni. De ugyanakkor érzed is, hogy erre nincs szükség. Mert így is biztos. Mert ő is ugyanezt gondolja éppen. Egyszerűen látod az arcán. Olyan... természetes ez az egész. Annyira magától jön, és annyira a miénk, a sajátunk.
- Szóval. Mi volt ma? Mesélj...