Volt az az űripari cég, amihez életemben először, tavaly állásinterjúra mentem, és ahol nagyon impresszív benyomást sikerült tennem.

Annyira impresszívet, hogy egy annyira megalázó összeget ajánlottak, amin felbasztam az agyam, személyes sértésnek vettem, és megfogadtam, hogy többé nem állok szóba közülük senkivel.

Na, ma reggel tőlük kaptam egy mailt, hogy mivel ugye tavaly nem jött létre közöttünk együttműködés, és megint (még mindig?) keresnek embert, és hogy most nincs-e kedvem megint megpróbálni.

Még nem döntöttem el, hogy egyáltalán válaszoljak-e nekik. Nemnagyon érdemlik meg.

De reggel attól ébredtem igazán fel, amikor aztán megláttam, hogy a fizetésemnek csak közel a kétharmada érkezett meg.

Odabent aztán kiderült, hogy csak el lett baszcsizva a bérszámfejtés, és fizetés nélkülinek írták a szabadságomat. Bocsika, majd javítják.

Komolyan úgy érzem, mintha ezek a cégek azon versenyeznének, hogy melyikőjük tud jobban elüldözni engem a picsába. Én ilyet még nem láttam, basszameg. Ennyire nem kell a dolgozó, vagy mi?