Két éve még azért nem mentem el a konferencia utáni belsős afterre, mert igazából nem vettem részt a szervezésben, alig ismertem valakit, és nem éreztem magaménak ezt az egész feelinget (lol), és áhítattal gondoltam a mai napra, hogy na majd két évvel később, amikor már totál be leszek illeszkedve és a társaság egyik alappillére leszek, na majd akkor csapatjuk.

Aztán két év alatt beilleszkedtem, és a társaság egyik alappillére lettem.

Ehhez képest ma én voltam az első és egyetlen, aki szó nélkül kilépett az afterre hívó facebook-csoportból. Igazából nem tudom konkrétan megindokolni, hogy miért. Lehet, hogy mostanában kicsit elegem van a kollégáimból, lehet, hogy úgy az egészből is. Lehet, hogy úgy érzem, az utóbbi időben túl kevés időt töltöttem itthon a nőm és a nyulam mellett ahhoz, hogy az utolsó konferencianap előtt is éjfélkor essek haza. Lehet, hogy a döglődős sorozatnézés is vonzóbb. Igazából nem tudom.

De nem is nagyon érdekel.