Biccs plíz. Nem én vagyok öreg, hanem a kultúránk van lemaradva.

1) Nekem a mai napig megvan a gimis játékgyűjteményem, külön floppyn van a Prince of persia, az UGH!, a Prehistorik és a Liero, és nekem eredeti, gyári Lemmingsem is van bizony, ami valószínűleg hibásan érkezett, ezért soha nem működött, de attól még ereklyeként tartották számon a történetírók.

És van egy 8 inches floppym is. Az első számítógépem gimis koromban kaptam, abba még olyan floppyt kellett rakni, aztán érettségi után a giminek adományoztam az egész gépet oktatási célra. (Meg mert a számtektanárt bírtam a legjobban.)

2) Nekem ilyenem sose volt, de megörököltem a nagyapám diktafonját, ami pont ugyanezt a funkciót el tudta látni, csak volt rajta egy plusz mikrofon. Rongyosra használtam.

3) A nagymamámnak a mai napig ilyenje van.

4) Ezen pedig írtam novellákat is, nem is olyan régen. A nagyapám író volt, az ő írógépét is megörököltük.

5) Nekem olyan igazi konzolom sose volt, de sose hiányzott. Apa gépén elfutottak a DOSos csodák, sőt, még a Tomb Raider is. Az bőven elég volt sok-sok évig.

6) A gameboyból kimaradtam. Viszont azt most pótolom >:)

7) Az összes valamire való film ilyenre van felvéve otthon. Űrtechnika volt beprogramozni a videót arra, hogy felvegyen egy filmet akkor is, ha nem vagyunk otthon.

8) A klasszikus gimm-meséket ilyen multimédiás vetítések keretében mesélte anya gyerekkoromban. Néhány évente szoktunk családi vetítéseket is tartani őskori nyaralós képekből.

9) Igazából ez is csak a tévéből ismerős, mint a game boy.

10) És ez is amerikai technológia volt, amit apa gyerekkori barátja hozott néha haza. Mi nem mertünk hozzányúlni.