Fura érzés volt. Alig akartam bemenni a Regio ajtaján. Úgy emlékszem, mintha tavaly lett volna. Amikor legutóbb voltam ott, akkor még nem engedtek be, csak szülői felügyelettel. Most pedig én állok ott a pénztárnál, és éppen egy csörgő plüsskaticát veszek kártyára az unokaöcsémnek. Mintha szerepet cseréltem volna valakivel. A múltkor még én voltam a gyerkőc, aki rángatja apa kezét, mert kell neki az a műanyag pisztoly. És még mindig annak érzem magam. Lehet hogy apa ezért nem vette meg a pisztolyt. Mert ő is annak érezte magát.

Egyébként nem szeretek játékáruházakba menni.

Gyalog mentünk hipermarketbe. Vettünk fülhallgatót (azért mentünk), meg csokit meg péksüteményeket, szóval minden szart. Az első közös hipermarket-shoppingunk, yeey. Kipróbáltam pár Canon DSLR-t. Az alap objektív így érzésre elég olcsó, meg a 5x manuális optikai zoom valljuk be, nem túl izmos dolog.

Kalandos nap volt.